Abban biztos voltam, hogy ennek az isztambuli (ismeretlen összetételű) fonalnak a színei pont az ő ruhatárába illőek. A mintát pedig nem bonyolítottam túl: hosszan elnyújtott baktust készítettem lustakötéssel. Ez azt jelenti, hogy a sál egyik oldala egyenes, a másik oldalon pedig a feléig 4-4 soronként szaporítottam 1 szemet, a felétől pedig ugyanígy fogyasztottam.
A végére szerettem volna valami díszt, de nem találtam megfelelő színűt. Így aztán egy fa gyöngyöt festettem be kedvenc körömlakommal, mert annak volt pont megfelelő az árnyalata.
Készítettem még gyorsan egy hozzá illő karkötőt is. A fa alapot szintén körömlakkal bemázoltam, majd egy részére sok-sok fonalat tekertem.
Mutatom a csomagolást is, mert azt is nagyon élveztem:
