Attól tartok hordani biztos nem fogom. Sőt, bontás lesz a vége. Pedig annyira jó ötletnek tűnt. Anyahajó blogjának oldalsávjában már hónapok óta nézegettem, a granny-hexagon kardigánt. El is készítettem viszonylag gyorsan, miután megtaláltam a számomra megfelelő fonalat.
A kardigán két ilyen horgolt hatszögből áll össze. Mind a kettőt félbe kell hajtani egy bizonyos helyen, majd összevarrni.
De összevarrva nem működik: a legnagyobb gond az, hogy a hónaljban sok az anyag, ettől igencsak kényelmetlen viselet lesz. Egyébként egész jól néz ki, nem? Mondjuk közben támadt egy ötletem arra, hogyan mentsem meg legalább a munkám felét. A másik fele, viszont menthetetlenül bontva lesz.
A felhasznált fonal: Reggae hosszan színátmenetes fonal a Schoppel Wollétől. Érdekes állaga van. Tiszta gyapjú, de nem sodort a szál, hanem olyan, mintha egy kicsit nemezelve lenne. Habos – talán ez a legjobb szó rá és könnyű. 50 grammban 100 méter van, ami ennél a vastagságnál tulajdonképpen meglepő.
A képen látható kardigánba 4 gombolyag ment bele.
A színeit szeretem a legjobban: bézs, barna, piros és kék. Ez az 1507-es Herbstwind. Nagyon szépen hajlanak át egymásba, bár a kétráhajtásos pálcák miatt viszonylag rövidebbek az átmenetek. Kötöttben biztos szép csíkos lenne.
Én Do-nak csináltam meg, és hasonlóan nem voltam elragadtatva tőle, de képzeld, ő imádja és gyakran hordja. A hónaalj-probléma nekem nem tűnt fel, inkább a rövidsége-hossz-szélesség rossz aránya zavart. Mondjuk ezen pár sor hosszítással lehet segíteni, a hónaalj viszont más tészta. Kár 🙁 Mondjuk a színei nagyon-nagyon szépek, kíváncsi vagyok a megmentés eredményére!
Nagyon tetszenek a színei, valahogy biztos ki lehet trükközni azt a hónalj-részt…
Jók a színei és az ötlet nem rossz, majd átdolgozod,hogy kényelmesebb legyen!
Én is jártam már így és azóta le szoktam a Lujza babámon modellezni a különleges szabású dolgokat.