Egyszerűen imádtam az öltöztetős papír babákat!
Most előkerült a pótnagyim szekrényéből Zsóka baba. Az ő szőlővel befuttatott teraszán rajzolgattam ezeket az örökbecsű ruhaterveket.
Nem tudom, még mindig van benne valami, ami magával ragad, ha nézegetem. Olyan csinos, kedves, igényes. És szeretem ezeket a finom pasztelleket is.
óóó, én is nagyon imádtam! emlékszem volt egy mágneses papírbabám is, testében és a ruháira ragasztva is vékony mágneslapocska volt, így nem kellett a fülekkel “bajlódni” (bár igazából az sem okozott gondot ;D). természetesen én is terveztem nekik ruhákat…de jó, hogy felemlegetted! 🙂